Kéményseprő bácsi, jaj de fekete!
- - - - - U - U U U U
Ruhája korommal, szénnel van tele;
U - U U - - - - - U U
Nem csoda, mert mindig a kéménybe jár,
- U U - - U U - - U -
S a korom, a füst, mind ruhájára száll,
U U U U - - U - - U -
Félnek is ám tőle a kis gyerekek,
- U U - - U U - U U -
Pedig nem bánt senkit, mindenkit szeret;
U - - - - - - - - U -
Mit tehet ő róla, hogy ilyen csúnya,
- U U - - U U U - - U
Hogy a kéményekben kell dolgoznia.
U U - - - - - - - UU
| 11
11
11
11
11
11
11
11
|
|