Egy galy, mely elaszott, egy lomb, mely lesárgult
- - U U U - - - - U - -
Az örök vén fáról ujolag aláhullt,
U U - - - - U U U U - -
Tán hogy mi fakasztá, tán hogy mi növelte,
- - U U - - - - U U - U
Tehetetlen gyásszal gyászoljon felette!
U U - - - - - - - U - U
Megdöbben a múló, a halandó véges:
- - U U - - U U - - - -
Lám a végtelen is veszíteni képes!
- U - U U - U - U U - -
S hajh, mi sírját abból egy paránynak ássa:
- U - - - - - U - U - U
Útja az egésznek ama nagy múlásra.
- U U U - U U U - - - U
S mintha átnyilalna egy kín eget, földet,
- U - U - U - - U - - -
Hallatszanék jajja világnak, időnek,
- - U - - U U - U U - U
Ama kiterjesztett erősség remegne,
U U U - - - U - - U - U
S az enyészet állna gúnyosan nevetve.
U U - U - U - U - U - U
De hahotán, jajjon által egy hang rezdül:
U U U - - U - U - - - -
Hatalmam a sugár a teremtő mennybül,
U - U U U - U U - - - -
Lényem örök nagyság szeretetben, hitben,
- U U - - - U U - - - U
Urad vagyok múlás - kinek nevem Isten.
U - U - - - U - U U - U
S az idő sírjára mennyei fény árad,
U U - - - U - UU - - U
Újabb lombja sarjad az örök vén fának,
- - - U - U U U - - - -
Mélység és magasság alleluját harsog -
- - - U - - - U U - - -
Csak az enyészet ölt kétségb`esett arcot!
U U U - U - - - U - - U
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
13
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
|