Olyan ámulva nézem napjaim, U U - - U - - - U- mint szakadozott mozgóképet: - U U U - - - - - kié a bánat és kié a kín, U- U - U - U- U - mi most orvul szivembe tépett? U - - - U - U - - Olyan távolról hallom a szavam, U - - - - - U U U - hogy már talán felét sem értem: - - U - U - U - - milyen úton vesztettem el magam, U U - - - - U - U U ide honnan és mikor értem? U U - U - U U - U Tükrömből hervadt idegen szemek - - - - - U U - U - néznek döbbenten szembe vélem: - - - - - - U - - ki éli az én messze éltemet U - U U - - U - U U és én kinek az éltét élem? - - U U U - - - U
| A
B
A
B
| 10
9
10
9
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 10
9
10
9
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 10
9
10
9
| ^ Keresztrím
| | |
| Alliteráció |