Édes anyám, te százszor áldott, - U U - U - U - - Végre megjött a várt irásod: - U - - U - U - - Kezembe` tartom leveled! U - - - - U U U Istenem, e pár kusza sorban - U U U - U U - - Mennyi aggódás, mennyi csók van, - U - - - - U - - Mennyi jóság és szeretet! - U - - - U U U Irod, hogy örvendsz , U - U - - S hogy olykor szinte megszégyenled, U - - - U - - - U Olyan büszkévé tesz nevem. U - - - - - U - Pedig szived ez egyben téved: U - U U U - - - - Nem én vagyok a büszkeséged, U - U U U - U - - Hanem te vagy ám az nekem! U - U U - - U U Igaz, hogy írtam jó sokat már, U - U - - - U - - S egy-két különbet tán sokaknál, - - U - - - U - - Akik körültem zengenek; U - U - - - U - De ha dalomért jár dicséret: U U U U - - U - - Csak téged illet az, csak téged - - U - U - - - U És legkevésbbé engemet. - - U - - - U U Minden kicsinyke dal, amelyben - - U - U U U - - Hazát, szerelmet énekeltem, U - U - U - U - - Vagy örömöt és bánatot: U U U U - - U - Mig e világra nem jövék el, U U U - U - U - - Dallamával és melegével - U - U - U U - U A szíved alatt szunnyadott. U - U U - - U - Versimnek minden egy szakassza - - - - U - U - U A te kebledből van szakadva, U U - - - - U - U A te sajátod mindenik; U U U - - - U - Te vagy az édeshangu szerző, U U U - - - U - - Én csak a hangszer vagyok, melyről - U U - - U - - - A dalt mások megismerik. U - - - U - U U Dalaimból, ha többet árad U U- - U - U - U A csüggedés és méla bánat, U - U - - - U - - Mint az öröm s a jó remény: - U U - U - U - Csak abban áll az oka ennek, U - U - U U U - - Mert a te megviselt szivednek - U U - U - U - U Öröklött búját zengem én. U - - - - - U - S aki nem tudja ezt felőlem, U U - - U - U - - Fejét csóválja kétkedően, U - - - U - U -- S mosolyg az oktalan borún, U - U - U - U - Mintha bámulva nézne rája, - U - - U - U - U Hogy a hegedű piros fája U U U U - U - - U Miért szól olyan szomorún? U- - U - U U - Te vagy, te vagy, nem én a dalnok, U - U - U - U - U Az ének, melynek szavát hallod, U - - - - U - - U Ott a te szívedben fogant; - U U - - - U - Viszhang csupán, mely rejtett völgyön - - U - - - - - - Születő szót nyilt hegytetőkön U U - - - - U - - Megsokszoroz nagy hangosan. - - U - - - U U Ne is szeressen senki engem, U - U - - - U - U Aki kedvet lel énekemben U U - - U - U - - S tüzén a szíve felhevül; U - U - U - U - Nagy hálátlanság volna: értem - - - - - - U - - Lobogni bármely szívnek és nem U - U - - - U - - Téged szeretni egyedül! - - U - U U U U Ha majd dalomat itt lezengém U - U U U - U - - S künn a temető méla csendjén - U U U - - U - - Fekszem a hűvös nyoszolyát: - U U - - U U - Még akkor is a kegyeletnek - - U U U U U - - Nem én, hanem te érdemled meg U - U - U - - - - Sirodra emlékoszlopát. U - U - - - U -
| A
A
B
C
C
B
| 9
9
9
9
9
8
| | A
B
B
C
C
B
| 5
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | | |
| Alliteráció Alliteráció
|