És sokszor megfogom a kezedet,
- - - - U U U U U U
akárcsak egy idegenét,
U - U U U U U -
és sokszor a szemedbe meredek,
- - U U U - U U U U
és a szemed egy kút, hideg, setét.
- U U U - - U - U -
És mély.
- -
És sokszor látlak ágyadon,
- - - - U - U -
ha átkarol a fájdalom,
U - U U U - U -
s mégis márványhideg az arcom,
- - - - U U U - -
s mikor te alszol, én nem alszom.
U - U - U - U - U
És sokszor átölellek csöndesen,
- - U - U - - - U -
szívdobbanásaid búsan lesem,
- - U - U- - - U U
és míg a tündérek körüldalolnak,
- - U - - - U - U - U
én megsiratlak, mint egy rég-halottat.
- - U - - - - - U - U
Kezembe veszem kis gyerekcipődet,
U - U U - - U - U - -
játékaid, poros emlékeid,
- - U- U U - - UU
és kérdelek, nem integetsz nekik?
- - U - U - U - U -
Nem félsz a percektől, mik zúgva jőnek
- - U - - - - - U - U
és elrabolják sűrű hajadat,
- - U - - - - U U U
és gőgösen előrehajtanak?
- - U U U - U - U U
Sokszor meg mintha koporsó szoritna,
- - - - U U - - U - U
hűvös szemfedő takar el
- - - U - U U U
és jól tudom, ez az a fej,
- - U U U U U U
amelyre rájő a halotti sipka.
U - U - - U U - U - U
És mégis itt vagy. Most szólok veled,
- - U - - - - - U -
fogom kezedet és olyan meleg.
U - U U U - U - U -
Mondd, hogy lehet, hogy lázadozva végre
- - U - - - U - U - U
lerogysz a ravatal vak szőnyegére,
U - U U U - - - U - U
és csak heversz, szomorú-halovány,
- - U - U U - U U -
az éjszaka fekete vánkosán?
U - U U U U U - U -
Ó hogy lehet, ó hogy lehet,
- - U U - - U -
hogy egyszer lehunyod a szemedet
U - - U U U U U U -
s örökre úgy maradsz?
U - U - U -
Nem értelek.
U - U U
| A
B
A
B
C
| 10
8
10
10
2
| | A
A
A
A
| 8
8
9
9
| ^ Bokorrím
| A
A
B
B
| 10
10
11
11
| ^ Páros rím
| A
B
B
A
C
C
| 11
10
10
11
10
10
| | A
B
B
A
| 11
8
8
11
| ^ Ölelkező rím
| A
A
B
B
C
C
A
A
D
| 10
10
11
11
10
10
8
10
6
| | A
| 4
| | | |
|
|