"Megint panasz, hát már megint panasz! U - U - - - U - U U És akiről szól, mindig csak pap az. - U U - - - - - U - Tart a panasz estétől hajnalig, - U U U - - - - U U Az ember még csak nem is alhatik!" U - - - - U U - U U Igy szólt az úristen nagy bosszusan. - - U - - - - - U U "Már megtekintem, ott alant mi van." - - U - U - U - U - Felkelt az ágyról, gyertyát gyújtatott, - - U - - - - - U - Felöltözék és útra kelt legott. U - U - - - U - U - Amint elérte volna a kaput, U - U - U - U U U - Szent Péter mint a bunda úgy aludt: - - - - U - U - U - Mert tennap egy új vendég érkezék, - - U U - - - - U - S ily alkalomkor lakmát tart az ég. U - U - - - - - U - Mivel mostanság úgy áll a világ, U - - - - - - U U - Hogy új lakó a mennyben ritkaság. U - U - U - - - U - Ilyenkor aztán Péter bácsinak U - U - - - - - U - Kezében a kancsók jól forganak. U - U U - - - - U U "Keljen már kend fel, Péter! hallja kend?" - - - - - - - - U - Így szólt az úr, amidőn odament, - - U - U U - U U - Hosszan cibálván üstökét, fülét. - - U - - - U - U - "Kelj föl, hogy a mennykő üssön beléd!" - - U U - - - - U - Fölébredt végre s nyitja a kaput, U - - - - - U U U - S az úr egy hulló csillagon lefut, U - - - - - U - U - S a földre ép oda ereszkedett, U - U - U U U - U - Ahonnan a panasz fölérkezett. U - U U U - U - U - Egy ifjú ember mondá a panaszt; U - - - - - - U U - S az isten ekkép szólítá meg azt, U - U - - - - - U - S megszólítása hangzott nyájasan: - - - - U - - - U U "Beszélj, no, mondd, mi a bajod, fiam?" U - U - U U U - UU "Hej, jó atyám, de nagy az én bajom! - - U - U U U - U - Kapaszkodjék csak föl az ablakon, U - - - - U U - U - S kit ott a pap ágyában látni fog, U - U U - - - - U U A menyecskének férje én vagyok." U U - - - - U - U U Az úr nagy halkkal fölkapaszkodott, U - - - - - U - U - S nagy istentelenséget láthatott: U - - U - - - - U - Mert amint aztán leereszkedék, - U - - - UU - U - Igen furcsán csóválá meg fejét, U - - - - - - - U - Ily szavakban törvén ki sóhaja: - U - - - - U - U U "Biz e, fiam, kuruc-historia! U U U- U - - U UU Segítnék rajta édes-örömest; U - - - U - U U U - De már késő, mert minden megesett. U - - - - - - U U - Hanem vigasztalásul mondhatom, U - U - U - - - U - Hogy e papot pokolba juttatom, U U U - U - U - U - Bár eddig is már a pokol fele, - - U - - U U - U U Sőt több felénél, pappal van tele." - - U - - - - - U U
| 10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|