Kihűlt az égbolt és leszállt az éjjel.
U - U - - - U - U - U
A kert alélva, csendesen susog,
U - U - U - U - U U
ébrednek a virágok szerteszéjjel,
- - U U U - - - U - -
bólonganak a méla ciprusok.
- - U U U - U - U U
Én is kinézek, lámpámat kioltva,
- - U - - - - - U- U
már nem piros az égnek széle sem.
- - U U U - - - U -
Sóhajtozó rezgés kel a fasorba:
- - U - - - U U U - U
jön csillagos, sötét szerelmesem.
- - U - U - U - U U
Az én arám a méla éjszaka...
U - U - U - U - U U
Oly lopva surran, úgy susog szava,
- - U - U - U - U U
mert ő is a nap árva számüzöttje.
- - U U U - U - U - U
Lábújjhegyen várom, s keblére dőlve
- - U - - - - - U - U
átfogjuk egymást csendben, én meg ő,
- - U - - - U - U -
mint két hűséges, régi szerető.
- - - - - - U U U -
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
A
B
| 10
10
11
| | A
B
B
| 11
10
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|