Fülembe cseng egy kábító, komor szó,
U - U - - - - - U - -
csillagtalan, homályos éjidőn.
- - U - U - U - U -
Agyam szorít, mint egy fehér koporsó,
U - U - - - U - U - -
vérem kavarg habozva, rémítőn.
- - U - U - U - - -
Égő szememmel a magasba nézek,
- - U - U U U - U - -
görcsös gomolyba hullámzik velőm,
- - U - U - - - U -
és érzem, álmodom csak az egészet,
- - U - U - U U U - U
azt is, hogy itt nyögök most szenvedőn.
- - U - U - - - U -
Fejem, mint egy halott tagját fogom,
U - - - U - - - U -
tapintom a szám, ajkam, homlokom,
U - U U - - - - U -
s mint vészharang ver dobbanó szivem.
- - U - - - U - U U
Gyertyát gyujtok, s szobám sötétjiben
- - - - U - U - U -
kacagva, sírva ködgomolyba tűnő
U - U - U - U - U - -
vészfellegen ül egy bús, kékszemű nő.
- - U U U - - - U - -
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
A
B
| 10
10
10
| | A
B
B
| 10
11
11
| | | |
|
Alliteráció
|