Vége van már a gyönyörű időnek,
- U - - U U U - U - U
Elrepült tőlünk siető futással
- U - - - UU - U - -
S mi kinyílt karral, szemeink utána
U U - - - U U- U - U
Vetve sóhajtunk.
- U - - -
Vissza nem jő már; el, örökre eltűnt.
- U - - - U U - U - -
Puszta a kép, mely maradott sajátunk.
- U U - - U U - U - -
Sors! ha már azt elragadád, miért nem
- U - - - U U - U- U
Oltod el ezt is.
- U U - U
Némaság búsong, hol az égi táncban
- U - - - U U - U - -
Lágy zefirként mi szabadon lebegtünk,
- U - - U U U - U - -
Bús zajok közt reng örömünknek ott most
- U - - - U U - U - -
Szent hagyománya.
- U U - U
Így foly el minden, szeretett barátim!
- U - - - U U - U - U
Aki Léthe bús özönébe nem fúl,
U U - U - U U - U - -
Érhet ilyent még; nem örökre vész el
- U U - - U U - U - -
Minden előlünk!
- U U - -
| A
B
B
C
| 11
11
11
5
| | A
B
C
D
| 11
11
11
5
| | A
B
C
A
| 11
11
11
5
| | A
B
C
D
| 11
11
11
5
| | | |
|
Alliteráció
|