Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró
1864. június 16. (Kassa, Szlovákia) — 1930. április 18. (Kassa, Szlovákia)

Szerző figyelése

Maradj velem

Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem titkos szavait.
Szeretem őt, mert enyhit, megvigasztal
És lemondani megtanit.

Tovább...

00

Ovidius tükröt ajándékoz Meának

Csekély ajándék, érzem, megveted.
Ovid nem adhat drága gyöngyöket,
Méltót, a legszebb női nyakra,
Fogadd e tükröt. Párkák mühelyébül,
Örömből, könyből, igazságból készül
És hüség minden kis darabja.

Tovább...

00

Áldozom a napnak

Az álmok mese fátyolát,
Hajnal, ne gyürd le róla.
Legyen, a csendnek szárnyain
Övé, a legszebb óra.

Tovább...

00

Mesék

Szerettem mindig a meséket,
Nagy tettek, ősidők csodáit,
Hol megharcolni a pokollal
Királykisasszony csókja csábit.

Tovább...

00

Aki jöttél...

A gazdagságot sohasem dicsértem:
Kincsén kuporgó rab és szolga.
Jártam a völgyek arany özönében,
Csönd-asszonnyal a szüz biborba'.

Tovább...

00

Tavasz elébe

Ez az ős föld szava!
Fülembe dobban dajkáló meséje,
Mintha anyám galamb-szive mesélne,
Bölcsőm felett, rég-valaha.

Tovább...

00

Szüret

A hegytetőkön táncos tüzek égnek.
Lent mámor, ének, hangos dáridó.
Rubin pohár kezében a vendégnek,
Arany teritőn minden, ami jó.

Tovább...

Hazug vagy nyár

Hazug vagy nyár.
Hazug a fényed, lombod, illatod.
Elnémitod a lázadó nyomort is.
És megcsalod.

Tovább...

Költő volt...

Szive: a dal világa,
Szeme: az álmoké,
Minden fájdalma: egyé,
A jósága: soké.

Tovább...

Legenda

Koldus volt. Vak, akit magukkal hoztak
A szent jászolhoz futó pásztorok.
Hitték: szeméből elszáll a sötétség,
Az égi fény, ha egyszer ráragyog.

Tovább...

Ház, a kis utcában

Két öreg térde már a földet éri,
Nekünk a szentet, a mindvégig drágát,
Fátylas szemével az utcánkat méri:
Minket keres, a külváros virágát.

Tovább...

Utak

Egyedül az éjnek,
A bársony kezünek, az édes szavunak,
A velük érzőnek, a néma tanunak,
Csak neki beszélnek:
A tört testü utak.

Tovább...

00

Utak

Nem volt az én elindulásom
A gyáva fiu utnakindulása,
Kit dédelget és széltől őriz
Dus kényelemnek féltő siratása.

Tovább...

Mesemondók, költők, álmodók...

A pásztor-sípon sír a régi nóta,
Meghalt a kedv, a pásztor-tűz nem ég...
A mesemondók elnyűtt szövőszékén
Nem kelnek-élnek vidám, új mesék.

Tovább...

Holnap

Nem érzem nyomorát a mának,
Szó nélkül szenvedem...
Nem fáraszt, de uj harcra biztat
E néma küzdelem...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ