F. l. úrleány sirkövére
I
Ifju virág volt, mit se tudott a lét viharáról,
S máris törve pihen, s törve sir érte szivünk.
II
Mint a szelíd tavaszalkony, olyan volt ifju halálod,
S gyász örök éje borult ránk a bus alkony után.
III
Megrontott tested már búsan rejti a mély sír,
Ám emléked örök kincse szivünk vigasza.
1915.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!