Szelíd, okos lány volt. Kevélyen, árván
U - U - - - U - U - -
panasztalanul járkált mindenütt,
U - U U - - - - U -
s a hófehér párnákon úgy feküdt,
U - U - - - U - U -
mint Vénusz oltárán a gyenge bárány.
- - U - - - U - U - -
Hogy átkaroltam s ő hűsen mosolygva
U - U - - - - - U - U
szemembe nézett, haloványra vált
U - U - - U U - U -
s virágtivornyában, gyönyörsikolyba
U - U - - - U - U - U
szelíden emlegette a halált.
U - U - U - U U U -
És elzokogta csendesen szegényke,
- - U - U - U - U - U
min halt meg az ő gazdag vőlegénye
- - U U - - - - U - U
s ő is fehér, bús lett, mint egy halott.
- - U - - - - - U -
Sírtunk... S a láz tüzében láttam ott
- - U - U - - - U -
amint a szétdúlt, forró ágy felett
U - U - - - - - U -
Mors s Ámor hallgatag fogott kezet.
- - - - U - U - U U
| A
B
B
A
| 11
10
10
11
| ^ Ölelkező rím
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
A
B
| 11
11
10
| | A
B
B
| 10
10
10
| | | |
|
|