A csendes és fakó kis udvaron U - U - U - U - U - Magam beszélgetek az éjszakával. U - U - U U U - U - U A boldogok menyboltja fukaron U - U - - - U U U - Szór ide fényt. S mint haldokló madárdal, - U U - - - - - U - U Olyan ez az ének. U U U U - U Oly könnyes, csendes és oly búcsuzó. - - - - U - - - U - Tegnap még végigbabráltam a fákat. - - - - - - - U U - U A sárga rózsát és a pirosat U - U - - - U U U - Megkötözgettem. S vágyak, tilosak, - U - - - - - U U - Susogtak hozzám. A kis öcsém szép fejét U - - - - U U U - - U - Lankadt kezembe fogtam, s mesét meséltem. - - U - U - - U - U - U Esti pirosság csillogott - U U - - - U - Kis balorcáján és setét ruhámon. - U - - - - U - U - U "Bátyó, tavasszal, majd ha Pestre mégysz, - - U - - - U - U - Olyan lovat hozzál, amelyik nem borul fel. U - U - - - U U - - U - U Ez a régi mindig felborul..." U U - U - - - U U Tavasszal?... U - U Ó, zöld fűtől és gyermekkacagástól - - - - - - - U U - - Friss kikelet! ó, primulák! - U U U - U U - Ó, ezüstös palástú - U - - U - - Hosszú felhők... május... - - - - - U
| A
B
A
B
C
D
B
E
E
F
C
G
H
| 10
11
10
11
6
10
11
10
10
12
12
8
11
| | A
B
C
| 10
13
9
| | A
| 3
| | A
B
C
C
| 11
8
7
6
| | | |
|
|