Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
- - U - U - U - - - U
De elkisérjen egész a síromba.
U - U - U U - U - - U
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
- U U - U - - - - - U
"Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam."
- - U - - U U U - - U
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
U - U - - U U U - - U
Csak a szivébe láthassak be néha.
U U U - U - - - U - U
Ha vad viharban átkozódva állunk:
U - U - U - U - U - -
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
U - - - - - U - U - -
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
U U U - - - U U U - -
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
- - U - U - - - - - -
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
U - - - - - U - U - U
Borúljon rám és óvjon átkarolva.
U - - - - - U - U - U
Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
- - - - - - U - U - -
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
- - U U - - U - - - U
Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
- - - - U - - - U - -
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
- - U - - - U - - - U
Amiben minden álmom semmivé lett,
U U - - U - - - U - -
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
- U - U - U U - U - U
Kifestett arcát angyalarcnak látom:
U - - - - - U - - - U
A lelkem lenne: életem, halálom.
U - - - U - U - U - U
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
- - U - - - - - - - -
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
- - U - - U - - U - U
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
U - U - - - - - - - U
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
- - - U - - - - U - U
Meghalnánk, mondván:
- - - - -
"Bűn és szenny az élet,
- - - U - -
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek."
- - - - - - - - U - U
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
B
B
| 5
6
11
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|