A nap vígasztaló keze
Kint sétálgattam a szabadban,
reggel volt, júliusi reggel,
s az udvarunk tele volt szórva
ezüst olajfalevelekkel,
melyeknek dárdáján itt-ott már látszott
a hervadás viaszjele...
Mély szimbolum volt ez a kép,
s miközben kint sétáltam a szabadban,
lehajtott fővel, elgondolkozón:
fejem tetőjén észrevétlenűl
egyre jobban melegedett
a néma Nap vígasztaló keze.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!