Berde Mária

Patak mellett

Elmerengve járok itten, szívem úgy elandalog
Szép időkre... szívem első szerelmére gondolok.
A lehajló árnyas fűzfa úgy emlékeztet reád,
"Szerettelek"... csak azt mondja
Hajladozó, zúgó lombja,
Ezt sóhajtja a virág.
A pataknál áll egy kis pad hányszor álltam akkor itt.
Álmodozva nézegettem a futó víz habjait.
"Szerettelek"... és a szívem gyönyörrel gondol reád.
A patak is erről beszél,
Erről suttog az esti szél
Ezt sóhajtja a virág.
Itt téptem én a virágot: "Szeret-e vagy nem szeret?"
Itt susogtam, itt sóhajtám a te édes nevedet.
Ez a patak, ez a mező nekem egy egész világ.
Itt voltam én egykor boldog,
Fájó szívem erről dobog
Ezt sóhajtja a virág!