Szülőföldem
Itt játszottam, emlékezem,
Itt ezen a homokon;
Itt jártam én iskolába,
Itt nőttem fel egykoron.
Az a kocsma amott távol,
Jól ismerhet engemet,
Sokszor töltém benne tele
S ittam ki a serleget.
S haza menve éneklék dalt...
Dalt, mit most már nem tudok,
Czifra dal volt... a sok szép lány
Az utczáról befutott.
Itt támadott föl szivemben
Az a... az a valami -
Nem szerelem, oh ez érzést
Ki nem lehet mondani.
Ott láttam meg a pataknál
Legelőször kedvesem,
S itt vallám meg a fa mellett
Neki azt, hogy szeretem.
Minden fű, fa egy-egy emlék,
Oly ismerős minden itt;
S mégis mintha átéltem vón
Ezredeknek éveit.
Nem oly csörgő már a patak,
És az erdő nem oly zöld,
S mintha kevesebb virágot
Növesztene már a föld.
Megváltoztam, nagyon, nagyon...
Ha az utczán ballagok,
Csüggő fővel, lassan lépve,
Nem mondanak jó napot.
Még a legjobb pajtásim se
Ismerhetnek már reám -
Csak ki mindennek az oka,
Ő ismer, a kis leány.
Ő azt mondja, a mikor lát,
Ha szenvedek, hervadok.
Hogy én most is, a ki voltam,
Hogy én mindég az vagyok.
Április 11. - Posztold ez a verset az utcára!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!