A boldogságunk némán meghúzódott
U - - - - - - - - - -
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
- U - - - - U - U - - - -
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
- - - U U U - - U U -
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
- - U U U U - - - U - - U
A komoly falióra se mormogott
U U - U U- U U - U -
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
- - - U - U U - U U - U U
Álomban mindig egészen enyém vagy.
- - - - U U - U U - -
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
U - - - - U - - - - U U
| 11
13
11
13
11
13
11
12
|
|