Harsányi Zsolt

Húsvét

Testvéreim, megzeng a légbehangzó,
Napfényrezgésen nyargaló harangszó,
Melytől szelíden megrezdül a bús lét:
Ding-dong, örvendjetek, mert itt a Húsvét.

Mosoly fordúl arcomra jólnevelten.
A dolgos köznapokkal ó beteltem.
Ki testem-lelkem munkával töröm,
Köszöntelek, pirosbetűs öröm.

Húsvét. Feltámadás. Szép, nagy szavak.
Mögöttük régi álmok alszanak.
Hogy is volt akkor? Akkor réges-régen?
Korompa főterén? Gyermekmesében?
Ó múltba húllt varázsa volt tavasznak,
Ó nedves orra egy kis Zsolt kamasznak,
Ó megható palackja rózsavíznek,
Ő visszajáró képek, színek, ízek.

Emlékszem. Rügy-dicsekvő dél felé
Mentünk a kedves sétatér felé.
Apámnak fogtam vékony, szép kezét,
Frakkos fecskék cikáztak szerteszét.
Kék végtelenség harsogott az égen.
Verőfény-sárga kőkockára léptem,
Kis számtan-hős: szabállyal lépve sorra.
Cipőmnek védő rézből volt az orra.
S míg új ruhámban szűk gőggel feszengtem,
Kezemben, ah, izzadt gyerekkezemben
Betöltve a kis - rég eltűnt - ökölt
A rózsavíz palackja tündökölt.
Lekötve szája organtüll mezével,
Kezembe nyomva szép mamám kezével:
"Tizenkettő van, gyertek vissza egyre.
Ödön, vigyázz az úton a gyerekre."
A múlt megvillan. Ezt nem látja más.
Nagyon sok éves, tünde látomás.
Az uccát, percet és verőfényt látom.
És kérlek, csak hallgasd meg ezt, barátom.
S ha elmondtam, ne mondd el senkinek:
Úgy él az emlék bennem, mint sziget.
Mi volt utána és mi volt előtte?
Azt nem tudom. Csak ez maradt belőle:
Manet-szerű kép. Csak egy pillanat.
A légben pezsgő fények illanak.
Zöld íz feszül az újszülött rügyekbe,
A nap letűz a rózsavíz-üvegre,
S köröskörül szelíden él sugáros
Csendjén a múlt, a régesrégi város.
Futó kis perc. Kép volt. Értelme nincs.
Mért kincsem mégis? És mért fáj e kincs?
Folyton csak furdal. És az jár eszemben,
Hogy nem tollat fogok most jobbkezemben,
Hanem köszöngető cipszer-parasztok
Kisvárosában rózsavíz-palackot.

Mi fáj? Mért írom ezt? Magam sem értem.
Bocsánat, hogy szeszélyesen kitértem.
Szeszély volt csak, szálló kis hangulat.
Hát hagyjuk. Most írói rangomat
Felöltöm s felnőtten fogok csak írni.

Ha nem volnék felnőtt, jólesne sírni.