Petőfi István

Búcsú

Lelkem-adta gyöngy-leánya,
Halld meg búcsú-szózatom:
El kell válnom, tán örökre,
Tőled kedves angyalom.

Elmegyek, im' búcsút veszek,
Vérzik szivem, mint a nap,
Mely a tájtól búcsúzik, ha
Beköszönt az alkonyat.

Nincs szükségem, azt mondanom:
Ne feledkezz el rólam,
S hogy szerelmed meg ne hüljön,
Szeressél a távolban.

Ösmerlek én szép angyalom,
Ösmerem a szivedet,
Ösmerem igaz szerelmed,
Ösmerem szép lelkedet.

Elválok bár én tetőled,
De fölkeres szellemem,
S átölelni szép lelkedet,
Éjfélenkint megjelen.

Addig is míg megkondul a
Várva-várt kedves óra,
Mely körödbe visszahozand
S csókom hintem arczodra:

Isten veled gyöngyvirágom,
Isten veled szép rózsám,
Isten veled hű szeretőm,
Isten veled violám!