A szívem ócska, istenes, remek
U - U - U - U - U -
Szelence s rajta nem fogott a rozsda.
U - - - U - U - U - U
Nyitott tenyéren nyujtom a magosba
U - U - - - U U U - U
S a hajnalbíbor ércén megremeg.
U - - - U - - - U U
Isten, ha vagy - és benned hinni kell
- - U U - - - - U -
Kifosztott, földre vert bús jómagamnak -
U - - - U - - - U - -
Ha vagy és vélem terveid is vannak,
U U - - - - UU - - U
Ó, add, a csókját ifjan érjem el!
- - U - - - U - U U
Akkor nem szólnék többé nagy Nevedről,
- - - - - - - - U - -
Csak öklöm ütné kétkedők hadát
U - U - - - U - U -
S ha nem teszed meg, bárha szeretetből,
U - U - - - U U U - -
Marokkal összecíbálom haját,
U - U - U - - - U -
Úgy hogy sikolt, mint süllyedő naszád
- - U - - - U - U -
Bús kürtje távol barna part felé.
- - U - - - U - U -
| A
B
B
A
| 10
11
11
10
| ^ Ölelkező rím
| A
B
B
C
| 10
11
11
10
| | A
B
A
| 11
10
11
| | A
A
B
| 10
10
10
| | | |
|
Alliteráció
|