Azt beszélted aminap leányka,
- U - U U U - U- U
Hogy egy fához hasonlítok én;
U - - - U - - U -
Harmathoz, napnak lementiben,
- - - - - U - U -
Hervadóhoz, már a lét delén.
- U - - - U - U -
Én pediglen azt mondám te rólad,
- U - U - - - U - -
Hogy patakhoz hasonlítanál;
- U - - U - - U -
Mely kiárad szívem gyökerére
- U- - - - U U - U
És szívemnek gyakran bajt csinál.
- - - - - - - U -
Hej leányka, mindketten hibázunk:
- U- U - - - U - -
Mert te fának jobban illenél:
- U - - - U - U -
Az magától kapja koszorúit,
- U - - - U U U --
S egy szív rajta mindenik levél.
- - - U - U - U -
Én pedig pataknak illem inkább,
- U - U - U - U - -
Melybe lombod szép virága húll.
- U - - - U - U -
S habjai az elhullott virágot
- UU U - - - U - -
Megragadják öntudatlanúl.
- U - - - U - U -
Te patak csak akkor vagy leánykám,
U U - U - - - U- -
Mikor a sors ugy bánik veled,
U U U - - - - U -
Hogy a mennyet minden csillagostul
U U - - - - - U - -
Visszaadja tiszta kebeled.
- U- U - U U U U
Én fa lenni akkor sem szeretnék,
- U - U - - - U - -
Mert fa fenn az égben nem terem -
- U - U - - - U -
Hogy pedig szíved mélyére jussak,
- U - - - - - U - U
Igy lehetne csak reménylenem.
- U - U - U - U U
| A
B
C
B
| 10
9
9
9
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
9
10
9
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
9
10
9
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
9
10
9
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
9
10
9
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
9
10
9
| ^ Félrím
| | |
|
Alliteráció
|