Petőfi István

A távolba

Fent az égen
Tiszta fényben
Ragyognak hold s csillagok,
Hejh galambom,
Gyöngyvirágom.
Tőled be távol vagyok!

Rád emlékszem
Minden lépten,
Soha el nem felejtek,
Szépségedért,
Szép lelkedért
Téged oly forrón szeretlek.

Hát te néked
Drága lélek
Jutok-e néha eszedbe?
Vagy már talán
Másnak karján
Elfeledtél örömödbe?

És ha úgy van,
Boldogtalan
Leszek teljes életembe',
Hosszú kinok,
Búbánatok
Lesznek életemre mérve.

De reményem
Árva lelkem
Vigasztalja későn-korán,
Hőszerelmed
És hűbb lelked
Hideg sír hüti meg csupán.