Késő éjjel...
Késő éjjel hazamegyek,
Nem is megyek, csak ballagok,
Pedig az idő oly borús,
Ugy elbujtak a csillagok.
Ugy elbujtak a csillagok,
Rájok jövén a fellegek,
Mint roszkedvü apa elől
A kis mosolygó gyermekek.
De azért mért mennék haza?
Hisz mi vár odahaza rám?
Egy pár rongyos könyv legfölebb,
És aztán magányos szobám.
Csöndes, magányos vagy szoba,
De mely csöndében is beszél:
Gúnyolva árvaságomat,
S azt kérdve: hogy mért élek én?
Oh mint repülnék most haza,
Ha te várnál otthon reám,
Fehérruhában nyájasan
Kis gyönyörü, szelid leány!
Oh mint repülnék most haza,
Oh hogy dobogna most szivem!
Az-az... mit is beszélek igy,
Nem... nem sietnék, ugy hiszem.
Hisz el se jöttem volna én,
Otthon enyelgenek veled,
Csókolva kicsi kezedet,
Öledbe hajtva fejemet.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!