Tóth Kálmán

Családi kép

Nem kell nekem semmi se
A világi jókból,
Az én kedves kis fiam
Nekem mindent pótol.

Egy öröm van, igazi,
- A többi csak semmi, -
Azzal, a kit szeretünk,
Mindig együtt lenni.

És mi ketten igy vagyunk,
Egymást sohse unjuk,
A boldogság könyvinek
Betüit tanuljuk.

Bajunk is van néha - hát
Ugyan hogy ne volna! -
Egy kis öröm, egy kis bú:
Ez az élet sorja.

S ugy meghányjuk azt a bút,
S kicsinyeljük váltig,
Végre még a bánat is
Boldogságra válik.

Beh szeretnék lenni én
Megtudója annak,
Mikor vagyunk: este, vagy
Reggel boldogabbak?

Este, ha feküdni tér,
Oly nagy érzés száll ránk,
Ugy bucsúzunk, mintha csak
Nagy időre válnánk;

S reggel egymás homlokán
Ugy ég ajkunk csókja,
Mintha tiz esztendeig
Távol lettünk volna.