Greguss Ágost

A vállalkozó kutya

Mese csak úgy levén méltó nevére
Ha benne valami el van beszélve:
Kegyeskedjék a nyájas olvasó
Gondolni - hiszen az gondolható -
Hogy a minek leirtam a czimét,
El is beszéltem hozzá a mesét,
S jót is nevettünk már ama kutyán
Ki általúszván egyszer a Dunán,
Most nagy merészül
Tengerre készül.
Tegyük hogy ezt elmondtam a legszebben,
S lássuk minő tanulság rejlik ebben.

Nevethetünk az elbizott kutyán
Ki egy dunai diadal után
Már kevesebbet nem kiván
Mint a végetlen óczeán;
De sírhatunk az olyan emberen
Kit vágya szintén hordoz tengeren,
Jóllehet elnyelné saját folyója
Ha egy erős kar meg nem ója.
S lám, néki tenger kell, nem az a kar!
S lám, ilyen ember néha a magyar!