Sorsunk az, hogy soha sem
- - - - U U -
Lehetünk egymásé;
U U - - - -
Lassan elhervadok én,
- U - - U U -
Te meg leszesz másé.
U - U - - -
Kínos lesz a hervadás,
- - U U - U -
Kínosabb, mint bármi:
- U - - - U
A világban egyedül
U U - U U U -
S kigúnyolva állni.
U - - U - U
Más csókolja ajkidat,
- - - U - U U
Azt a szép kis ajkat,
- U - U - -
Mely nem tudom hárfa-e,
- - U - - U U
Avagy piros harmat?
U - U - - -
Más csókolja kis kezed...
- - - U - U -
Mennyi gúny van ebben!
- U - U - U
Azt a kezet, melyet én
- U U - U U -
Megfogni se mertem.
- - U U - U
Előttem áll a jövő
U - U - U U -
Irtóztató képe:
- - U - - U
Szétszórt hajjal bujdosom
- - - - - U U
Örökké egy végbe!
U - - - - U
Nevetni fog, a ki lát...
U - U U U U -
Csak te sírsz majd érttem:
- U - - - U
Oh, mert te is szerettél
- - U - U - -
Nagy titokban, mélyen.
- U - - - U
Előttem áll a jövő -
U - U - U U -
Oh már mintha látnám!
- - - U - -
S mégis igy kell bevárnom
- U - - U - -
Nyomorultan, gyáván.
U U - - - -
Boldogságom égő ház,
- - - U - - -
Mások meg nem mentik,
- - - - - U
Én meg nézem messziről,
- - - - - U -
S nem tehetek semmit!
- U U - - U
| 7
6
7
6
7
6
7
6
7
6
7
6
7
6
7
6
7
6
7
6
7
6
7
6
7
6
7
6
7
6
7
6
| Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|