Az összetört
Milyen ifjú valál
Még nem rég ideje,
Arczod vidám, piros,
Hajad meg fekete.
Most fürteid között
Ősz hajszál lengedez,
S arczod oly halovány...
Oh ifjú, mért van ez?
Bátor lovag valál,
Ki so' sem remegett,
Csatákban kaptad és
Osztád a sebeket.
Ajtónyilástul is
Most ugy félsz, ugy remegsz,
Ideged oda van...
Oh ifjú mért van ez?
Küzdtél eszmékkel is,
S tapsok közt mindenütt,
Arczodon ihlet és
Szülemlő eszme ült;
Szemed most mereven
A légben tévedez...
Jaj, még mi vár reád...
Oh ifjú, mért van ez?
Egykor szerettek és
Vártak hű czimborák,
Te szórtad rájuk is
A jó kedv himporát;
Mért van, hogy most utad
Sirok közt tévedez?...
- Nem szólsz bár, jól tudom:
Mind egy nőért van ez!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!