Rút tömege önző embereknek,
- U U U - - - U - -
Mind azt nézik: hogyan éljenek meg!
- - - - U U - U - -
Mennyi csúszás, kapzsiság, alázat,
- U - - - U - U - -
Látásától szivem ugy fellázad.
- - - - U U - - - U
Más volt akkor, oh! amaz időben,
- - - U U U U U - -
Mikor ifju koromat én éltem,
U U - U U U U - - -
Mikor zászló lobogott minálunk,
U - - - U U - U - -
S nem megélni, de mind halni vágytunk.
- U - U U - - U - -
És az élet bizonytalan, kóbor,
- U - - U - U - - -
Derekaljunk oh! hányszor volt hóból,
U U - - - - - - - -
S ha szólt a dal néha a tűz mellett:
U - U - - U U - - -
Szólt a dob is... s ujra menni kellett.
- U U - - U - U - -
Elmult idő! ...könnyelmü, de tiszta,
- - U - - - U U - U
Mi édes rád emlékezni vissza,
U - - - - - - U - U
Nem fért önzés, haszonvágy a szivbe:
- - - - U - - U - U
Ezt csak a hon szent neve tölté be.
- U U - - U U - - U
Hogy szerettük, hogy küzdöttünk értte!
- U - - - - - - - U
S nem kérdeztük, hogy lesz-e majd bére?
- - - - - U U - - U
Oh! mi mindent adtunk a hazának,
- U - - - - U U - -
Most meg mindent a hazától várnak!
- - - - U U - - - U
| A
A
B
B
| 10
10
10
10
| ^ Páros rím
| A
B
C
C
| 10
10
10
10
| | A
A
B
B
| 10
10
10
10
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 10
10
10
10
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 10
10
10
10
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
|