Visszaemlékezés
Rút tömege önző embereknek,
Mind azt nézik: hogyan éljenek meg!
Mennyi csúszás, kapzsiság, alázat,
Látásától szivem ugy fellázad.
Más volt akkor, oh! amaz időben,
Mikor ifju koromat én éltem,
Mikor zászló lobogott minálunk,
S nem megélni, de mind halni vágytunk.
És az élet bizonytalan, kóbor,
Derekaljunk oh! hányszor volt hóból,
S ha szólt a dal néha a tűz mellett:
Szólt a dob is... s ujra menni kellett.
Elmult idő! ...könnyelmü, de tiszta,
Mi édes rád emlékezni vissza,
Nem fért önzés, haszonvágy a szivbe:
Ezt csak a hon szent neve tölté be.
Hogy szerettük, hogy küzdöttünk értte!
S nem kérdeztük, hogy lesz-e majd bére?
Oh! mi mindent adtunk a hazának,
Most meg mindent a hazától várnak!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!