Orczáidnak rózsáival...
Orczáidnak rózsáival
Reményink is mind elhulltak;
Mért szenvedsz te?! lásd e könyek
Szememben most elárulnak.
Elárulják szerelmemet,
Mint örvényt a forgó habok,
Tudja itt már mindenki, hogy
Én a te kedvesed vagyok.
Oh mért szenvedsz?! oh avagy én
Mért szeretlek olyan gyengén:
Nyomorúlt szív, mely igy érez,
Melybe még egy titok sem fér.
Sár lesz már most könyeimből,
A te megsiratott búdból,
Oh, ha látnád, mit tesznek itt,
Hogy engemet minden gúnyol.
Szivem egy seb... s homlokomon
Valami oly nagyon éget;
Ah istenem! ez a sok gúny
Engemet már őrültté tett.
Vérező szív... égő homlok...
Nincs előttem többé semmi...
Bocsássa meg nekik az ég,
A mit az őrült fog tenni.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!