Nem jövök el...
Nem jövök el soha többé,
Csak most egyszer visszatérjek,
Kínos igy átvirasztani
Messze tőled, éjről éjet;
Csillagtalan éjszakákat...
És mellé még gondolni azt:
Hátha más most szenveidnek
Szép csillaga mellett viraszt.
És sejteni, hogy te víg vagy,
Mig én itten ugy szenvedek -
Most valaki rád mosolygott...
Most megfogták kis kezedet...
Most a vidám társaságban
Nagy nevetés, kaczaj támad:
Talán engem nevetnek már -
Hogy egykor lábadnál láttak.
Oh kínos igy: király lenni,
Ki messziről harczot folytat,
S nem tudja, hogy mire ébred,
Talán koldus is lesz holnap.
Nem jövök el soha többé,
Csak most egyszer visszatérjek -
Ne szóljatok bizalomról:
Nem szeretett, ki nem féltett.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!