Tóth Kálmán

Eskü

Nem egy hideg oltár előtt,
Hová annyit vitt az érdek,
Hiúság és önámitás -
Nem ott esküszöm én néked.

Itt esküszöm a szabadban,
A hol minden fűszál érez:
Esküszöm, hogy szivem minden
Dobbanása a tiéd lesz.

Itt esküszöm e rózsára,
Mely miként te, ugy mosolyog:
Hogy előttem semmi kedves
Nem lesz, csak a te mosolyod.

Esküszöm a csermelyre, mely
Itt kanyarg a mező felett:
Hogy igy veszem én is körül
A te egész életedet.

Esküszöm ez árnyas lombra,
Mely egy ágra van hajolva:
Ily gyengéden védelek én
S oltalmazlak mindenkorra.

Esküszöm e madarakra,
Kik mind egyet énekelnek:
Nekem is egy énekem lesz,
Egy énekem, hogy: szeretlek!

Esküszöm az égre s örök
Sugaraira a napnak:
Esküszöm, hogy téged soha -
Soha - soha el nem hagylak!