Tóth Kálmán

Mondják, hogy fiamat

Mondják, hogy fiamat
Ne kényeztessem úgy,
Nevelni gyermeket
Hogy épp' nem ez az út.
De mikor, istenem!
Oly nagyon szeretem,
A hideg tettetés
Sehogy se megy nekem.

Mondják: e folytonos
Ölelés, szeretet
Elrontna bárminő
Derék kis gyermeket;
De mikor jön felém
S mosolyg kis angyalom,
A bölcselgés oda!
Kitárul két karom.

Mondják: megtenni rosz
Minden kivánatát:
A sors később neki
Majd sokat meg nem ád;
Hogy éltét egykor igy
Nehezen viseli...
De ha boldog vagyok,
Ha adhatok neki.

Nem... nem is tettetek,
Szeretem, mutatom,
Csókolom, ölelem
Az én kis magzatom'.
S ő mégis oly szelid,
Ártatlan, angyali,
Nem tudom, nem birom
Sehogy elrontani!