Azt mondják...
Azt mondják, hogy halovány vagy,
Haloványabb napról napra,
S a távolban érttem éget
Tégedet a szenvedések
Elhervasztó tüzes napja.
A föld minden örömeit
Nem adnám én e szent búért,
S mégis a föld minden kínját,
Elviselném százszor inkább,
Minthogy érttem téged bú ért.
Nekem nem kell az üdvösség,
Árán a te szép lelkednek,
A te boldogságod romján
Utonálló rablóformán
Örömeim nem lehetnek.
Oh ne szeress! ...mert szerelmem
Kétszeresen fog ugy fájni -
Iszonyú kín, távol messze
Pokol mélységére esve,
A megnyilott mennyet látni.
Avagy szeress, ugy, a mint én
S hamvadjon el együtt lelkünk;
Találkozzunk a siron túl,
Ha, megátkozva a sorstúl,
Itt egymásé nem lehettünk.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!