Sárközi György

Jó révészek szivén

Igy? igy, igy: arcomnak, karomnak, mellemnek,
Megázott szerelmemnek, sárral fröcskölt kedvemnek,
Szivek, hevek, napok, melegek kellenek.

Mint aki utoljára bukik föl az árban,
S karját jó révészek mentve megragadják,
S élesztgetik mellükre, szivükre zártan,

Igy, igy, igy: csapzottan s még alig-alig dobogva,
De lassan fölnyíló szemmel, könnyesen s zavarosan,
Fölnézek sötét szemekbe, tárt szivekbe, meleg napokba.