Emberi gyász
Egy zászlót lengetett a szél
az épület magas oromján.
Felhőtlen volt az őszi ég
és tiszta kék vizében
ott hánykolódott a zászló mogorván.
De aztán jött az alkony
és szürke lett az óriási égbolt,
mint egy sötétedő gigász,
amelynek mély ködében
fent lassan elmerült
a parányi emberi gyász.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!