Kerényi Frigyes

Férfi-bánat

Mult időm eljátszott ének
Tündérgondolatja,
Vész s enyészik, mint ha dalnak
Hangját szél ragadja.

Multam mint tavasz piroslott; -
Im maholnap nyár van:
Annyi gyöngéd szívvirágnak
Kelyhe hervadásban!

De mióta elborultan
Nézek igy utánad,
Ifjukor! legégetőbben
Süt reám a bánat.

Tudni, hogy most tiszta szemmel
A jövőbe látok:
Másnak üdv az, - a magyarnak,
A magyarnak átok!