Temetések
Embert kisérnek csendes nyughelyére,
El nem borúl vidám pillantatom -
Öregnek szól a bánatos karének;
Megnyúgodott kebellel hallgatom,
Reá szivemnek lassu hangja kél:
Hogy is ne hullna őszkor a levél?
Emberre vár ott künn egy uj barázda,
Én könnyet érezek pilláimon:
Ifjúnak szól most a halotti ének -
Keblemben zajra kél a fájdalom,
És szívem nyugtalan hangon beszél:
Lehúll-e már tavaszkor a levél?
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!