Tóth Kálmán

Lemondani...

Lemondani, lemondani,
Könnyü nektek ezt mondani;
Oh az nagyon könnyü lehet;
Igy beszélni, szólni nektek,
De az én sok búm, könyeim
Boldogságot követelnek.

Lemondani, lemondani,
Könnyü nektek ezt mondani:
De a mikhez nevét kötém,
A rózsa, a csillag, a nap -
Oh egészen mást mondanak,
Ők szeretni tanitanak.

Lemondani, lemondani,
Könnyü nektek ezt mondani;
Reátok ő nem mosolygott,
Nem fogta meg kezeteket,
Oh ti még azt nem tudjátok:
Egy mosolyban mennyi lehet!

Lemondani, lemondani,
Könnyü nektek ezt mondani;
Hanem mi lesz majd nélküle,
Mi lesz énnekem az élet?
Lemondani... lemondani...
Ha tudnátok, hogy mit kértek!