Kerényi Frigyes

Fenn és alant

Úri háznak tereméből
Elsuhantam én:
Nem való nekem tipegni
Drága szőnyegén.

Lobogó fény s drága kőnek
Lángsugáriban -
Annyi arczon, únalomnak
Lengő árnya van.

Betekintek a legelső
Kunyhó ablakán,
Nézni, mint nyúl fáradt népe,
Bor s kenyér után.

A kenyér, mit megszelének,
Bár mi fekete -
Vigadóim örömére
Árnyat nem vete.