A szerencse rabja
Kutya baja se volt a kis kutyának.
És dolgai hogy jól folyának,
Oly hetyke lett, oly vakmerő,
Semmi veszélyt nem ismerő,
Senkit, semmit nem tisztelő,
Hogy a gazdája czélszerűnek vélte
Jó somfabottal megfenyítni érte.
Midőn ez a keserves dolga lett,
Egyszerre úgy elcsüggedett,
Oly kishitűség szállt belé
Hogy már csak önön vég perczét lesé.
De, hogy baját kiheveré
És sorsa ismét megjavult,
Imé kitűnt hogy ő mit sem tanult,
Mert ujra hetykén s vakmerőn
Jólléte megrontója lőn.
Igy ugrosott ő egyik szélsőségbül
Más szélsőségbe szünet nélkül,
S a mint a sorsa jobbra, balra fordul,
Majd elbizottá lett bolondul,
Majd meg bolondul kétségbe esett.
E kutya magyar ember lehetett.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!