Kerényi Frigyes

Menedék

Midőn csalatva álnokúl,
Vérző szived beteg
És benne vívnak égetőn
A sebzett érzetek,

S nincs jó rokon ki értené
Kínod sohajjait;
Nézd csendes éjben a nagy ég
Kigyúlt csillagjait.

Ott fenn keress vigasztalást!
Istennek népe mind -
S békét csepegtető, szelíd
Szemekkel rád tekint!