Erdélyi János

Indulóra

Röpűl hajód vizek felett,
Menj ifju, menj, isten veled!
Vitorládat mely lengeti,
A szellő is még nemzeti.

Ha más lesz a völgy és halom,
Megszólal a honfájdalom.
Egy vágy tovább, más visszahív,
Majd megszakad helyén a szív.

Csak menj s tekintsd a népeket,
Kiket világhir emleget.
Mérd össze a külföld s hazád
Dicsőségét és panaszát.

Ha jobb-e itt, ha jobb-e ott,
Nem látsz-e mást, mint boldogot?
De mondd, hogy e hon s ifjú nép
Virágozó pályára lép.

S, mi a német hazája más,
Mint egy karjatört óriás?
Csordultig a szív és az ész,
De tettre nem mozdúl a kéz.

Mi ott a frank, a büszke nép
Országa nagy, s egy nyelve szép;
Szép és nagy és a büszke hon
Nyelvén, népén bilincs vagyon.

Tengerre szállsz s a Themse-part
Példáz erőt, munkát, ipart.
De példáz túl egy zöld sziget
Sok százados keserveket.

Nem lelsz te ott sehol hazát.
Mert ezt az ég csak egyet ád.
Lehetsz szerencsés, merre jársz.
Boldogságot csak itt találsz.