Vivének-e földet, egy maroknyi földet
U - U U - U - U - U - -
Bujdosó gyermekid, ó haza! belőled,
- U - - U U - U U U - -
Hogy a távolban se váljanak el tőled?
U U - - - U - U U - - U
Amerre ők járnak, sehol sincs nyugalom:
U - U - - - U - - U U U
Emlékeztetvén rád minden lépten, nyomon.
- - - - - - - - - - U U
Életök egy szálon függ, s ez a fájdalom!
- U U - - - - U U - U U
És a nagy óceán könnyeiktől telik,
- U U - U- - U- - U -
Sohajtásaikkal a szellőt szeldelik:
U - - U- U U - - - U -
Vajon hol lehetnek nyugovó helyeik?
U - - U - - U U - U UU
Bujdosó társaink, be is elszakadtunk!
- U - - U- U U - U - -
Ti künn sokan, mi honn kevesen maradtunk,
U - U - U - U U - U - -
Mintha a föld ketté nyílt volna alattunk!
- U U - - - - - U U - -
Ó, ha ketté nyilnék s betakarna minket,
- U - - - - U U - U - -
Vagy inkább mag gyanánt honfi-erényinket,
U - - - U - - U U - - -
Vetéssé növelné magas érzelminket!
U - - U - - U U - - - U
Mert igazabb népet a világ nem látott;
- U U - - U U U - - - -
Mégis az ég midőn ránk ostort bocsátott,
- U U - U - - - - U - -
Egész világon sem leltünk egy barátot!
U - U - - - - - - U - U
Támadni kellene egy új Etelének,
- - U - U U U - U U - U
E romlott világot hogy fenyítené meg
U - - U - - - U - U - -
Súlyos csapásival öldöklő kezének,
- - U - U U - - - U - U
Mondván: Ez a csapás lengyelek honáért,
- - U U U - - U - U --
E második csapás szép Olaszországért,
U - U - U - - U U - - -
A harmadik pedig tulajdon fajtámért!
U - U - U - U - - - - -
| A
A
A
| 12
12
12
| ^ Bokorrím
| A
B
A
| 12
12
12
| | A
A
A
| 12
12
12
| ^ Bokorrím
| A
A
A
| 12
12
12
| ^ Bokorrím
| A
A
A
| 12
12
12
| ^ Bokorrím
| A
A
A
| 12
12
12
| ^ Bokorrím
| A
A
A
| 12
12
12
| ^ Bokorrím
| A
A
A
| 12
12
12
| ^ Bokorrím
| | |
|
Alliteráció
|