Berde Mária

Élni

Nézz körül az emberek világán,
Úgy van, ahogy meg van írva régen:
Mindörökre megfogant a vétek,
Mindörökre elveszett az Édes.
Mindörökre megmaradt a munka,
Átkozott, ki andalogni ráér -
Munkálkodjál, nem hogy dúslakodjál,
Csak a mindennapi puliszkáért.

Kidőlt a boldogság terebélye -
Hát az öröm kis cserépvirága?
Több gonddal ha gondoznád az árvát:
Még tán bimbót hajt egy száraz ágra.

Ez se szükség. Csak szabott idődet
Mint szegődött béres leszolgálni -
Sorsot bírni, hogy bírhassa más is,
S mert előállsz, talpadon megállni!