A hazáról
Áhitattal, lassan, félve,
Közeledem szent nevedhez,
Szivemben, mint csengetésre
A templomban, olyan csend lesz.
Hogy szeretlek, hogy imádlak,
S te vagy az én örök gondom,
Hogy semmim nincs drágább nálad,
Oh hazám! oly ritkán mondom.
Drága kövünk sok van nékünk:
Anya, nő, a barát, gyermek,
Mind befoglalt kincsünk, ékünk
S a gyűrűje te vagy ennek.
Ám szerettink elpártolnak,
Hűtlen sokszor szív a szivhez,
Egy marad hű ápoló csak:
Oh a haza mindig itt lesz!
Nem sokat ért egész éltem,
Boldog vagyok egyben mégis:
Hogy nemzetem védelmében
Ott harczoltam ifjan én is.
Ki honáért semmit nem tett,
Gyalázat a léte annak,
Boldog, a ki neki élhet,
Boldogabb, ki értte halhat!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!