Az istennek remekműve
Őrizkedjél meddig lehet a lánytól,
Légy te tőle meddig lehet jó távol,
Ha rabjává tesz, széttépi szivedet,
Fölveri eddig nyugalmas életed.
Rabbá tettek engemet már a lányok,
Én Istenem mért is néztem én rájok?
Rövid öröm, amit nálok érezek,
De utána olyan hosszan vérezek.
Boldog, ki nem volt szerelmes soha sem,
Már én voltam, azért vagyok én ilyen
Szerencsétlen, mint a minő most vagyok:
Bánatomban előbb-utóbb meghalok.
1863. május 27.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!