Tóth Kálmán

Egymás mellett...

Egymás mellett el-elmegyünk,
S mind a ketten fölnevetünk -
Fölnevetünk, fölkaczagunk,
Azt hinnék, hogy semmi bajunk.

Tudom, hogy te miért nevetsz:
Csak miattam teszed te ezt;
Azért nevetsz, hogy ne lássam,
Arczodon mily hervadás van.

Én is azért nevetek ugy,
Hogy ne láthasd rajtam a bút -
Hogy ne hidd, hogy most is éget
Szerelmem és hűtlenséged.

Hanem férjed, ki veled van,
S új szeretőm, ki velem van,
Azt kérdik, hogy mi ért minket?...
Verni hallják sziveinket.

De mi nekik nem felelünk,
Csak kaczagunk, csak nevetünk,
Csak nevetünk, csak kaczagunk...
És oly nyomorultak vagyunk!