A huszár sirja
Falu végén egy dombtető,
Rajta nyugszik a temető;
Keresztekkel telistele,
Sokat temettek már bele.
Sok lány kijár a faluból,
S a kedves sirján leborúl -
Csak egy halvány, barna kis lány
Nem térdel le senki sirján.
Fölmagaslik egymagában
A térdelőknek sorában -
Mint egy magányos sirhalom,
Melyet emelt a fájdalom.
"Sápadt kis lány! szegény kis lány!
Szived is, a lelked is fáj -
Borúlj kedvesed sirjára,
Tán megkönnyülsz majd utána."
"Leborúlnék, de nem lehet,
A sors neki sirt nem emelt...
Mert a huszár, kit szerettem,
Ott maradt az ütközetben."

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!