Szerző
Tóth Kálmán

Tóth Kálmán

költő, dráma- és újságíró és politikus

1831. március 30. — 1881. február 3.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 179 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2024. december 16.

Megosztás

Címkék

Tóth Kálmán

A huszár sirja

Falu végén egy dombtető,
Rajta nyugszik a temető;
Keresztekkel telistele,
Sokat temettek már bele.

Sok lány kijár a faluból,
S a kedves sirján leborúl -
Csak egy halvány, barna kis lány
Nem térdel le senki sirján.

Fölmagaslik egymagában
A térdelőknek sorában -
Mint egy magányos sirhalom,
Melyet emelt a fájdalom.

"Sápadt kis lány! szegény kis lány!
Szived is, a lelked is fáj -
Borúlj kedvesed sirjára,
Tán megkönnyülsz majd utána."

"Leborúlnék, de nem lehet,
A sors neki sirt nem emelt...
Mert a huszár, kit szerettem,
Ott maradt az ütközetben."

Tóth Kálmán aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!